felhívott Felhoség, nincs elragadtatva az olasz egyetemek szervezettségével és felszereltségével. Egyszóval le volt törve és velem akarta megosztani... napersze mivel olyan baromira rendes vagyok, visszahívtam, ne az o számlája bánja a nyannyogást...

néha /és ez egyre gyakoribb/ úgy érzem magam, mint Yossarian a 22-es Csapdája második felében (azt hiszem Az örök város c. fejezetnél kezdodik), mikor valahogy elveszti azt az optimizmusát, hogy most csak ideiglenesen szarok a dolgok, de rövidesen jobb lesz, és erre rendre rácáfol minden, mert bármi is történik, egyre rosszabb lesz és egyre kevesebb reménye marad arra, hogy megszabadul. És ez az érzés abban a felyezetben csúcsosodik ki, mikor iszonyú negatív minden, bármerre is megy, mindenhol romlás és fájdalom. Mint mikor egyszerre felnotté vállsz és elveszted a gyereki rózsaszínt a szemed elol és csak a rideg és cinikus valóság marad meg... Itt is valahogy ilyen változások mennek végbe, szerintem ez belül van és már eltunofélben van az a bármi is történik, jobb lesz, mint eddig és nem marad helyette semmi. Valahogy már nem okoznak olyan gyereki örömet azok a dolgok, amik az eljén annyira tetszettek és amiért olyan jó volt ezt csinálni, sot, ha visszagondolok, azok is csak bennem voltak meg, és egyre több az olyan dolog, ami nem jó, de nem tudok ellene tenni... /kezdek kiégni?/ Mint mikor felébredsz egy szép álomból és utána dupla sokk ér: nemhogy az álom nem volt igaz, hanem a valóságban is történt valami, ami egy pillanatra az álomban meg nem történtté vált. Azt hiszem ha Culianu-világában lennénk, én a saját álmot választanám, egyedül, ahol nincs más. Hesperus, of course. utolsó fejezet.

néha teljesen fura dolgokat veszek észre magamon, ilyen pl. hogy nem bízok a technikában: mindig számolok, ha beteszem a kávémat a mikróba melegíteni, pedig ugye az a forgatós izé az timer is egyben, nemcsak ki/bekapcsoló. gyüjteni fogom az ilyeneket...

azt hiszem le kellene szokni a csúnya beszédrol és sok minden másról is. talán az autóvezetéssel kezdodött, mert néha annyira fel tudtak húzni a más autósok vagy a gyalogosok, aztán megmaradt, mindennapossá vált. a kollégáim egy része /foleg a majmok/ nagyon csúnyán beszél és ez valahogy rámragadt. le fogok szokni róla. tényleg.

és hogy jó hír is legyen: ha befizetem a hátrálékot és azt az összeget, amit kipostáztak, újraaktiválhatom a biztosításomat... ez olyan befektetés-biztosítás, amihez adókedvezmény meg ilyenek járnak, szóval nagy szívás ha felbomlik véglegesen, mert adót kell befizetni. Amúgy nagyon jól állok ezen a téren, mert a company is kötött rám, amit ok fizetnek, szóval az örököseim jól járnak :))))

talán nekem is szlájdsót kellene csinálnom[nov.22.02], mi is folyik itt és hogyan lehetne egy palotaforradalommal jobbá tenni a dolgokat és jobban eladni magunkat, mert igazság szerint mi vagyunk a legfaszábbak és mi is szopunk a legtöbbet részben, mert túl kevesen vagyunk hozzá, részben mert még ezt sem kommunikáljuk és mindig az jön le, h ti mi a faszt csináltok itt ennyien, ennyi ideje?. Napersze, ehhez hozzájön ez a kibaszott káosz is, ami körülöttünk van és ami miatt tényleg nem tudjuk megmondani, azazhogy érvekkel alátámasztani, miért is vagyunk kevesen és miért nem vagyunk kész... egyszóval k.va szar a marketingünk, a sors iróniája, hogy a Házinyulas (aki amúgy sorstárs) Házinyula olyan jó marketinget folytat, hogy a kívülállók szerint is legalább harmadakkora projektjén többen vannak és egy csomó jó embert elszipkázott máshonnan is. Tolünk nem, mert még csak az kellett volna, de így nekünek nem maradt használható anyag. Bakkker, nem igaz. nem lehet igaz. és mindez miért? mert nem faszkodunk annyit, vagy nem tudom...
visszajött Joey, megyünk inni....

Kedves olvasók. anyázás rovatunkat hallották. amennyiben sértonek találják a hangnemet, kérem írjanak.

ma egy fél órás durva vita és 2 óra meeting után, minek során majd' elaludtam, de ha nem, azért mert vissza kellett fognom magam, hogy ne szóljak be senkinek: hagyják már a faszkodást, mert nekem sokkal fontosabb dolgom van és különben is itthagyom oket; aztán tényleg otthagytam oket, semmi figyelmeztetés nélkül, elvileg én nem voltam annyira fontos ott, mert valaki doksijét reviewoltuk, és én csak érdekeinket védni voltam jelen, de errol már az elso 10 perc után lemondtam, mikor láttam: úgysem fognak érdekeink sérülni, mert faszkodás lesz; és lon...
szóval utána, olyan fél négy magasságában lementünk sörözni, mert már másra nem voltunk jók, de ez nem olyan low-end iniciatíva volt, hanem kokemény manageri: a négy fobol ketto oket képviselte és akkor aztán folyt tovább az anyázás (egymást, of course, de nem offenzíven), ami végülis jó volt, mert legalább olyasmiket is megmondtunk egymásnak, amiket itt úgysem és /mellékhatásként/ rájöttem: hétvégézés lesz, mert ellenkezo esetben nem lesz ebbol semmi és akkor guilotinne, vagy csak kevésé látványos, de annál fájdalmasabb seggberúgások...

úgy látom túl jól sikerült az aszociális projekt: átestem a ló túlsó oldalára, már mindenki azt hiszi hogy mindenkit utálok, pedig nem. Azt hiszem, hétfotol újra eloveszem a kiskedves-segítokész-nemcinikus eNt, aki mindig jókedvu, szépen beszél és nem szól be, még ha csesztetik sem... nem lesz könnyü, sajnos a szerep, kicsit maga alá gyürt, foleg az utóbbi, idegbeteg napokban, mikor ha éppen minden jó és szépnek tünt, a Házinyulas kezdett el nyannyogni, mindenfélérol, ami engem is felhúzott...

tegnap eredeti bigmekk menüt vacsoráztam: hambi, nagykrumpli fél liter Edelweiss-szal. Ne rohanjatok a mekibe, ez nem standard menü, a sört külön kellett beszerezni és az ágyam szélén fogyasztottam el... de kipróbálni mindenképp érdemes.

az este egy nagy gesztenyeevés és duma Lkt1 után lefeküdtem aludni, több mint 10 órát, ami enyhén szólva nem mindennapos, de úgy látom jót tett, most sokkal jobb a kedvem és az agyam is fog, ellentétben a tegnappal, mikor még beszélni is nehezemre esett....

Tegnap megjelent Felhoség, aki gyakorlatilag átrohant a városon: valamikor délután érkezett a vonatja és 7-kor már ült is fel a Blognába tartó buszra. Mivel másképp nem tudtunk volna beszélgetni és mivel baromira rendes vagyok, segítettem kicipekedni a buszpályaudvarra és felraktam a buszra. Ott lesz 1 évig, majd meglátogatom.

tegnap jött egy kedves kis levél a biztosítótól: kedves ügyfelünk! mivel a ...-i befizetési kötelezettségénél 90 napos késedelem mutatkozik, a szerzodését felbontottnak tekinjük...
ááááááááááá.... kapjátokbe...

meglepoen mozgalmas hétvégém volt, azt hiszem a tavasziközeli idojárás tette ezt velem, máskor legalább 1 napot töltök otthon a kettobol, most meg alig voltam otthon, így Lkt1 nem kapott semmit, vszleg most volt a szülinapja, sajnos a dátumok a régi telefonomban maradtak, így csak a nagyon régiek maradtak meg, akik még a mindentudó noteszemben is benne vannak, aki több centis porréteg alatt unatkozik az ad-hoc könyvespolcom tetején... mit vegyek neki?
péntek este a Konzultáns-kollégát búcsúztattuk, nem volt szerzodéshosszabítás, lejártak sajnos azok az idok, mikor a multikat lehetett fejni csupán azzal, hogy értettél valamihez... mint a hasonló alkalmakkor tíz körül már alig voltunk páran, még Joey is elhúzott, álmos volt aszondja. Közben, persze SK végülis nem ment el röcsögére, ahogy tervezte, de azért még véletlenül sem hívott fel, nem baj úgysem mentem volna, még azértsem, de nem esett jól.
Szombaton, miután dél körül úgy döntöttem, nem fogom egész nap várni, hogy végre felhívjon, kimentem fogaskereküvel a János(?) hegyre, majd gyalog át a Normafához és a libegoig, hátha akad vmi fotóznivaló. de nem. a séta jó volt, de kopár ágakon kívül a pikosszürke égbolttal a háttérben semmi érdekes témát nem láttam, a kórókat meg inkább hanyagoltam abban az idétlen fényben. Persze, sötétkék szurovel elég sokat ki lehet hozni ebbol is, de nekem olyanom nincs, talán ha a majommegbízók végre fizetnek, veszek, de addig... különben sem lettem volna túl eredeti a kompoziciómmal, az tutti. Persze hívott SK, de nem ért el, mert nem volt térero a zsebemben vagy egyszerüen sajnálta az aprót és csak a vonalason hívott. Aztán hazamentem és suru anyázások között megettem a hurkát, amirol 2 hete próbálom magam lebeszélni, mert orülten kívántam, de a kitudjamivanbenne eddig bejött. Szombaton túl gyenge voltam, de ehh, mit számít már? aztán végre sikerült találkozni velük, dehát nem egyedül, az elején még csak Jvel volt, aki mellékesen jó fej, csak nem az én esetem, aztán egyre többen lettünk, a Világraszóló Magyarok (vagy mi a címe) megtekintése után. Érdemes elmenni a kiállításra, megéri, nagyon ötletes a térelrendezés és a különféle dolgok bemutatása. A második felén csak átrohantunk, mert 1/2 8-ra foglaltak asztalt a Marximban és nem akartak késni. Aztán megjött a srác, akinél laktak, majd egy szerelmicsalódott földijük, aki szerencsére valami buliba menet ugrott be egy fél órára, s nem savanygott egész este nekünk. /szemét vagyok, I know/ Majd beesett Sro egy haverjéval, aki happened to be their townsfolk, vagy hogy hívják ezt, s eléggé unszimpi volt, de kibírtam nagyobb beszólás vagy látványos orrhúzás nélkül. [végülis nem tudom: már az elején unszimpi volt vagy csak miután SKra próbált nyomulni, kevés sikerrel- mindegy is]. A Marxim jópofa hely, érdemes beülni. Utána elindultunk a Cha-cha-chába (Kálvin téri aluljáróban), ahol viszonyag gyenge zene mellett jó buli volt, de a társaság nemigen bírta a gyurodést és elhúztak haza, csak Sroval maradtunk nameg egy echte helybélivel, aki nyomta a szlenget folyamatosan. Egy jó dolgot azért megtudtam tole: csütörtökön kell menni, mert akkor iszonyú sok a buksza, igaz a zene még elviselhetetlenebb: '60-as, '70-es évek zenéit nyomják. Sro nyomult egy fura szerzetre, akinek mint késobb kiderült van humorérzéke, mikor hazafele nem hagytam, hogy taxiba üljön, hanem gyalogolnia kellett és közben "megmutattam" neki a várost... Nem cseréltünk majdnem semmit, számot is csak úgy hogy felhívtam még a Cha-cha-chában az asztal masik oldaláról próbaképp. Végülis neki is meglett a számom, hívjon fel o.
Vasárnap délután ébredtem enyhe fejfájással, de az ido hamar meghozta a jókedvemet s késo délután elmentünk Joeyékkal sznobulni. Konkrétan sütit + kávéparty volt a Vistában, a csinos pincérno asztalánál. Utána bor és gesztenye a Mátrixnézése közben...
mostmár megyünk a Sir Williamsbe, mert Házinyulas már nagyon türelmetlen.

bah már negyed hét és majdnem semmit sem csináltam, esküszöm mint egy szerelmes liba minden öt perceben rámentem a netre megnézni vmit, ami nem is érdekelt, de legalább addigis telt az ido. Most meg nem enged haza a lekiismeret, vagyis a tudat, hogy ebbol kva sok túlóra lesz, mert ha a fene fenét eszik is, akkor is meg kell lennie annak a doksitömegnek, ami elol folyamatosan a netre menekültem, eredmény nélkül, mert az officeassistant cica egy árva betüt nem írt hozzá egyikhez sem, miközben reményvesztettem szkrolloztam és max. minden második mondatot olvasva próbáltam visszazökkenni a másik realitásomba, amelyben a határidom sürget éppen.
Nem ment. Ez egy ilyen nap.
Most is inkább a Házinyulas kollégára várok, és remélem mára gondolt a guinesses project meeting és kick-off kapcsán, vagyis nem hazament, hanem csak cigizni.

habár SK nem igazán jött be, mégis mozgalmas hétvége volt, rövidesen részleteket is kaptok..
még tart a tavaszi ido, teljesen lüke ez az idojárás, kivettem a bélést a kabátomból, mert annyira meleg van. sajnos az a rohadék nap csak ma tud sütni, hétvégén jó ha néha 5 percre halványan átsütött a felhokön, pedig azt sokkal jobban értékeltem volna.