na a hétvégi filmek... újabb tobzódás a vélt vagy valós [hajnal van,/ kávéillat libeg fel/ és be-szobámba;/ vörös az ég ott,/ keleten] muvészetben. Az elmúlt napok fényében mindez már kevés jelentoséggel bír, már alig emlékszem rájuk. Volt két Bunuel: a Viridiana és az Egy szobalány naplója, újranézett Greenaway, a 8 és 1/2 no, valamint Csáth novellaadaptáció, a Wittmann fiuk. Utóbbi feszesen követi az azonos címü novellát, gyönyörű képekkel egészítve ki a már ismert csáthi világot, a tündéri felszín alatt megbúvó sötétséget. A havas kisváros már önmagában is szemert gyönyörködtető, de a ködös téli estén utcalámpák által bederengett csendélet, az elhagyatott utca, már megérte a figyelmet. A népszabi gourmandjai okán aggódtam: mi van, ha ez nem az a film (de az), és az ő névválasztásukhoz hasonlóan a név mögött nem aza tartalom van. Az volt. A Viridiana érdekes történet a szeret megnemkapás miatt zárdába vonuló, majd egy váratlan esemény miatt fejét világi életre adó csodaszép, de elveszett lányról. Az örökül kapott birtokon elesett, lecsúszott embereket, csavargókat karol fel és mai szóval szociális rehabilitációs központot rendez be nekik, ahol ellátást és szállást kapnak, cserébe el kell tűrniük egymást, együtt kell élniük, nameg valamilyen munka is dukál az ima mellé. Amint az várható volt (lévén a film nem romantikus komédia), a kísérlet nem sikerül: a házlakók egynapos elutazását az "urak" házában akarják megünnepelni az egyedülhagyottak: birkát vágnak, a szalonban terítenek és általában úgy viselkednek, mint ahogy maguk között megszokták, de fényűző környezetben. A vacsora vége fele egy ugratásnak szánt felkérésre átülnek az asztal ugyanazon oldalára és pár másodpercre kimerevedik a kép: Michelangelo Utolsó Vacsorájával nézünk szembe, majd elcsattan a poén, és folytatódik az orgiás hangulatu tobzódás. Ami ezután van már nem annyira fontos: ezt a jelenetet tartom a film csúcspontjának, utána már csak utórezgések, lecsengés és a fin felirat...

Az Egy szobalány naplója egyszerü regényadaptáció, nem is tetszett annyira. Valahogy hiányzott belőle az a bunueli gúny és fanyar humor, ami általában megfog filmjeiben.

Egyelőre nincs több, csak mozi, pl. a 9'11"01, mihez a Toldiban volt szerencsém.

fáj a fejem, melegem van és az Eszterházy-szelet is kisebb az elvártnál. a kinevezésemrol nem is beszélve, aminek csak addig lehetett örülni, amíg ma délelott ki nem derült a többi része is.
hétvégén újra sok film, de ennek is vége, kész, hazajöttek, pedig egy-két nap alatt a kiújult filmundorom már múlté lesz... de a lehtoség már nem.