Quimbyt hallgatok és valahogy nincs kedvem hazaindulni... már sötétedik. fél kilenc.

Lemondtam a jövo heti vitorlázást egyrészt mert hétközben van és nincs kedvem ezért kivenni egy-két napot, másrészt mert vagy rohadt meleg lesz (ha addig elmegy az esos ido), vagy k.va hideg, ha marad. Majd szept. végén, ha nem esik. Harmadrészt F. bunkósága miatt (usernevem) egyelore nem akarok vele egy hajón lenni...
Olvasom a sok egymásra mutogató blogot (többnyire huszoniksz lányok) és nem tudom elhinni. 1. vagy én vagyok looser és ezek tényleg mind ismerik egymást, vagy 2. ennyire ráérnek és az unalmas (ki beszél, ugye) életük webrevitele mellett még van idejük és türelmük mások blodségeit olvasni. Frusztráló mindenképp.

Tegnap Joey elcibált az Ízig-vérig Annie Mary c. filmre. Könnyü kis szórakozás, 104 perc zenés vidámság.
A felszínen.
Alatta pedig nem-PC történet a '80-as évek amerikai anti-PC análhumor stílusában, az angliai vidék nihiljében, a suta, félárva hamupipokével, a szigorú, de önzo tenorhangu pék apjával, a haldokló barátnovel, akit Disneylandbe akarnak küldeni, annélkül, hogy megkérdeznék, mit is akar, és happy-end, valamennyire.
Ha nem légkalapácsra ébredtek, felejtheto szórakozásként elmegy.

FCK! Este nyolc óra van és én még mindig benn vagyok, eddig nyomtam a kódot, mikor egy kósza hír szerint nyugatabbra a 1/2 5 már kilépo, kötelezoen, 16:30:00.00 kor sutba vágják a billentyuzetet, hátrarúgják a széket és húznak a búsba. Erre mi? Eh, szóra sem érdemes.

Nincs is annál csodálatosabb dolog, mint reggel kilenckor légkalapács zajára ébredni... majd tízre beesni a monitor mögé a kutyagumis utcaról.
Mindigis errol álmodtam :(

[folyt.]
Egyszercsak bekövetkezik a törés: Marcello férfiassága (amire sejthetoen nagyon büszke) felmondja a szolgálatot, a lopott szerelmeskedések fokozatosan nyilvánossá válásakor már nem megy minden úgy, ahogy szeretné: férfiassága beadja az unalmast, és ez rossz ómennek bizonyul: a dolgok visszafordíthatatlanul kedvezotlen irányba fordulnak: eltörik a WC, szarral árasztva el a lakást, az önnön kudarca elol menekülni próbáló Marcello megfagy az éjszakai hóviharban, a gyerekkori, szellentéssel összefüggo, frusztrációját végre legyozo buzi belehal az intenzív légeltávolításba, a szakácsot a saját foztje viszi sírba: "meg kell enni" és mivel a tanítóno és az ügyvéd már ki akar szállni és nem eszik, egyedül eszi meg a hatalmas pástétomot, aminek utolsó falatjával (és a tanítónoi segédlettel történo elélvezéssel egyszerre) a leke is távozik. Az ügyvédet a kert fái alatt elköltött "reggeli" viszi el, a gömbölyü formák csodálata közben: két hatalmas mell alaku puding-költemény elköltésére tett kísérlet közben éri a vég, a feleségül kívánt tanítóno karjai között. Az evészet folytonosságát biztosító újabb nyersanyagszállítmány megérkezése már nem talál érdekeltet a lepusztult villában.
Na ennyi. Éloben izgalmasabb.

Ha lesz egy kis idom átszabni a templétet, indítok egy Cine si ce ne inerveaza [ki és mi idegsít bennünket] rovatot valamelyik szélen.

Megnéztem a filmet. Nem fogok kritikát írni, de pár gondolatot megér. Ferreri rendezte, Mastroianni ismert, vszleg mindenki számára, a többieket én nem ismertem. Négy férfi elvonul zabálni egy századeleji villába (ami gyakorlatilag lakatlan: a család soforje lakik benne a kutyájával, a tulaj nemigen használja), ami vmi lakótelep közepén van, amolyan a régi, úri világ még létezo szigeteként a proli lakótelepen. A még nyers állapotban lévo ínyencségek felvonultatása után (a szálítók lerakodása) magukra maradnak, amikoris elkezdodik az evészet, amolyan komótosan, mint ahogyan az ínyencek esznek. A lassú felvezetést csak a csiga/osztrigaevo verseny töri meg rövid idore (15 másodpercig), mintegy elovetítve az elkövetkezoket, de ez a felívelés hamar ellanyhul, és szolid, hosszantartónak igérkezo evészetbe hanyatlik vissza. Az orális élvezeteket egy másik fajfenntartóval egészítik ki: a fotózás hoskorában készült aktok simulnak bele a snittbe és a közeli falba egy diavetíto jóvoltából. Marcello (a kapitány) elégedetlen, noket hiányol. Másnap megjelenik a tanítóno egyelore csak gyerekekkel, kiknek a ház kertjében talalható hársfáról tart eloadást, majd a gyerekek etetése közben meghívást kap estére, amit elfogad: meg is jelenik mubundában, mintegy tudattalanul alkalmazkodva a másik három meghívott stílusához, akik a Marcello ösztönzésére meghívott örömlányok. A lányok (a mostanra már standarddá vált modellalkattal) rövid ideig bírják, a majdnem folyonossá vált evés elobb-utóbb betesz nekik és sorra elhagyják a helyszínt, evésundorral küszködve, de amúgy is fölöslegessé válván, hisz egyrészt a szexuális közjátékok nem tudták az orgiát az eredeti "céljától" eltéríteni, másrészt a tanítóno fokozatosan átvette az extenzív fajfenntartó ösztönök által okozott feszültségek csitítását/tompítását: végig buja, csábító tudott lenni és a folytonos élelembevitelben is lépést tudott tartani a férfiakkal, sot néha még húzóeroként is megnyilvánult, mikor lankadni kezdett az evéskedv.
(folyt. köv.)

A szigetezés elmaradt. Link egy alakok Vizsék, az utolsó percben gondolták meg magukat...

Kinéztem holnapra is egy filmet A nagy zabálást, ez egy mozis hét lesz. Ez (is) egy olyan klaszikus, amihez még nem volt szerencsém.

Szombaton megnéztem a 101 Reykjavík c. filmet, szórakoztató történet az izlandi huszonévesekrol, a szociális rendszerrol ('ki van ez találva: 16 éves korodig jár a gyerektartás, utána a munkanélküli segély, majd az öregségi nyugdíj... akkor minek munkát keresni?'), pár- illetve rokoni kapcsolatokról na meg sok egyébrol is (Witch, U have to see it!). Kedvenc jelenetem, mikor a sznob rokonoknál töltött unalmas karácsony hatására Hlynur azon képzeleg, milyen volna a falon lógó puskával szétloni a díszes vendégsereget (az est fénypontja a tavalyi karácsonyi videó végignézése). Nem lövöm le a poénokat, tessék megnézni: abszurd humor 90 percben. Kritikák: port.hu-n, indexen.