Nevermindertol van Pumpkin, a kisszomorú. Talán túlságosan is nagyon szeretne valamit... amit valamiért a barátno nem.

Tegnap este Icp régi barátommal kocsmáztam, elhagyni készülnek a várost, haza mennek, de elotte tesznek egy kitérot nyugatra. Nem tudtuk meggyozni egymást, hogy miért is jobb itt vagy ott. Én az itt mellett álltam, de nem tudtam nagyon érveket felhozni az ott ellen sem.
Ma TGL polgáriszolgálatosként való bevonulását ünnepeljük... vagy valami ilyesmi.

Tegnap Tímár Péterrel beszélgettek a Filmmúzeúm csatornán, foképpen az Egészséges Erotikáról. Érdekes dolgokat mesélt, többek között, hogy a forgatókönyvét masfél óra alatt elolvasó Bacsó azonnal szerzodést kötött vele; a visszafele - járást be sem írta a forgatókönyvbe, sot mikor Bacsó kilátogatott a forgatásra, eltotojáztak, hogy ne lássa meg. Aztán többet nem ment ki, így nyugodtan dolgozhattak. A kefír ad-hoc ötlet volt: egyik asszisztens minden reggel azt evett és egyszerre csak bekattant Tímárnak: a rázást is fel lehet használni. A pártosok és a filmgyári fejesek nagyon negatívan fogadták, de a filmszemlei bemutatás után, ahol a közönségnek nagyon tetszett, már nem álltak útjába.
Ez volt a második filmje és szerinte lazán kell nekifogni: beleadni mindent, de nem lehet izzadságszagú, nem úgy kell hozzáálni, hogy mi lesz, ha... hanem itt egy lehetoség és ha nem jön be, akkor sincs semmi gáz.

Felbontottam a levelet: képeslap volt benne Felhőségtől. Hogy mit keres ott, azt nem írta, csak üdvözletét küldi. Thx.

Röviden a filmek: a Pont-Neuf szerelmesei egy közepes francia film, mégegyszer nem nézném meg; hétfo este kellemes kis felüdülés volt a Pendragon legenda: ha már nem olvastam, és a Tabánba sohasem sikerült elérni a filmre, legalább megnéztem videón (végig volt egy olyan sanda gyanúm, hogy már láttam), jó szövegekkel kis misztikummal felvértezett krimi. Pár beszólást/vicces helyzetet megoriztem nektek is: elso az állatvédo vénasszony, aki inkább embereken kísérletezne állatok helyett; "-ön ugyebár gaz német? -nem, uram, magyar vagyok. -az meg mi? -egy nép. becsületszavamra!"; "az a baj a nokkel, hogy mikor teljesen értelmesnek (normálisnak?) látszanak, akkor kiderül vagy pénzt akarnak, vagy tudományt. Utóbbi a rosszabbik eset"; "eddig azt hittem, hogy ilyen aljasságot csak pincében lehet elmondani, petróleumlámpa fénye mellett".
Tegnap megvolt a
Per (a '63-as, Orson Welles féle), amit szintén el terveztem olvasni (és még mindig szándékomban áll), sajnos belealudtam a végébe.
Ma tartok egy nap szünetet, mert úgysem tudom végigélvezni a filmeket. Inkább rááldozom a hétvégét.

A tegnap tartott össznépi meetingen kissé furán néztek rám, mikor a cég folyamatos virágzását abban láttam biztosítottnak, ha megszállunk egy fejlodo államot, felhozzuk oket, majd kötelezzük különféle termékeink folyamatos vásárlására... Semmi fantázia sincs bennük...

Valakinek agyára mehetett valamilyen tündibündi gyerekmusor, legalábbis ezek a gagyibrutál flashek ezt sugallják. Eros idegzet alapkövetelmény. Hangkártya sem árt, ha van.

Papír-levelet kaptam. Ez már magában is meglepo, mert csak banktól meg hasonló helyekrol jön levél, de az szépen nyomtatott és egyenborítékban érkezik. Ez Oroszországból jött. Ha nem számítjuk az elhurcolt rokonokat (akik vszleg amúgy sem élnének már), senkim sincs ott. Ezt a címemet meg amúgy is kevesen ismerik. A spelling nem magyar küldore utal: nevem fordított sorrendben került fel, az ország neve angolul és oroszul (feltehetoen) szerepel. Még nem bontottam fel, egyelore találgatok. Reggeli után.

A magyar állam megszállta a Batthyány teret: hirtelen zászlórudak jelentek meg lobogókkal. Vagy csak a 30.-ra halasztott nemzeti ünneprol maradtak meg?

Na a filmek: a két Greenawayrol nincs sok mit írni, megtették sokan már: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretoje gyönyöru képekkel és jelenetekkel elmesélt történet: durvaság, alpáriság, szerelem, brutalitás és kannibalizmus Nyman megható zenéjével aláfestve.
A Prospero könyvei kissé nehezen követheto, szintén gyönyöru képekkel és képkeretekkel elmesélt Shakespeare feldolgozás. Sajnos az elobbivel ellentétben ezt csak egyszer sikerült megnézni, és a látvány miatt a történetet hanyagoltam. Emmiatt a vizuális élmeny maradt meg leginkább.
A Lyuk egy figyelemreméltó tajvani darab az elképzelt ezredfordulóról ('98-as film): két, fertozott övezetbol kitelepedni nem akaró ember közeledése a padlóban vágott lyuk által, miközben zuhog az eso és rémiszto hírek jönnek a dühöngo járványról. Közben Grace Chang (valami popénekes vagy dalszerzo lehet) dalok, illetve klippek szabdalják szét a filmet, a fontosabb fordulópontoknál, dalban mondva el... Ja és a cicát valahogy így mondják: mimí.

1,9 Giga. Ennyim lett, mikor hirtelen felidulásomban lenyomtam a böngészo cache-ét. Éljen a web!

Ma megint pörgos vagyok a sok kávétól meg a Tilos zenéitol. A lennebb említetteken kívül a HBO jóvoltából még megvolt az
Ég velünk (Keeping the faith), egy szórakoztató darab, amit mégazértsem néztem meg a moziban, de a nagy melegben (ami azóta már enyhült - hurrá) jó volt a TV elott kiterülve egy könnyu kis filmet nézni a sok nehéz után. Habár a Bradd Pittre hajazó néha keményfiú és néha kisnyálas Edward Nortonnak ez az arca nemigazán jön be, de elmegy, ellenben Jenna Elfman nagyon édes volt benne. Akkor is mikor szomorú volt és akkor is mikor vidám, mikor csábító. Igazság szerint én Edward Nortonnak drukkoltam: hagyja a fenébe a katolikus papságot és legyen o a novel, sajnos ez nem jött be, az unalmas változatot választották befejezésnek :(

Nem volt Bunuel vasárnap este. No nem én voltam renyhe, hanem az Örökmozgó nem vetített újabbat. Ellenben hétvégén megvolt két Greenaway, egy tajvani, egy francia nameg levezetésképpen a Friends - válogatás elso darabja. De elobb nem moziról kívánok szólni, hanem egy jelenségrol, műfajról, amit a hús telhetetlen élvezete emelt fel és az is tartja megnemérdemelt magasságokban. Az értékek torzulásával sohanemlátott dicsőség és publicitás jár képviselőinek, függetlenül a minőségtől és minden objektív szemponttól. Péntek éjjel volt szerencsém a private gold csatornán a magyar pornóipar (igen, én is az "ipar" minősítőt tartom helyesnek, a művészet túlságosan is távol áll a szerzőtől) jeles - talán egyetlen - képviselőjének művét végigkövetni. Koviról van szó, a sokat ajnározott és mutogatott rendezőről, valamint a "művészek", nemrégiben életműdíjjal kitüntetett képviselőjérol, Covet Mónikáról (vagy Cuvée??), mint a fenti produckció sztárja. Különös, hogy a sztárságot a csupasz és piercingelt, de ugyanakkor löttyedt hús és a szilikon testesítette meg, valamint az átlagosnak mondható produkció, aminek szintjén a másik két noname nőszereplő csak emelt. Vagy a sztárságot a mindenre kaphatóság jelenti? Utóbbit cáfolnám, hisz jobb helyeken nem kell ahhoz sztárnak lenni (sőt!), hogy mindenre kapható legyen hasonló produkciók szereplője. A rendezésről szólva: valószínűleg a mufaj átlagát próbálta Kovi túlszárnyalni a helyszínnel (egy helyszín volt, ami érthető is: a produkció rövidfilm): egy, bizonyára kiolvasztás állapotában lévő hűtőkamra, felaggatott féldisznókkal, a hús élvezetét sugallva, amiben nemsokára részünk lészen, valamint két henteslegény, a környzethez nem illő, de legalább mutatós kék színü testrefeszülő minimálcuccban, vállukon, bizonyára hentesi mivoltukat erősítő és helyzetüket igazolandó, egy - egy fél disznóval, amit a műfajban kötelező szájmelegítés során is ott tartottak, igaz ekkor még csak a nőknek volt dolguk, kiket a kezdetben dominaként viselkedő, majd ezt a státuszt későbbiekben elfelejtő Mónika rángatott be nyakörvüknél fogva. Innen a szokásosnak vélt helyzetek valamint pózok sora vezetett a végkifejletig, amiről nem érdemes szólni. De fölvetődik pár kérdés: mi vezetett oda, hogy kétes kinézetü (najó, ez mintha javuló tendenciát mutatna - na nem itt, persze) és tehetségü "muvészeket" sztároljon, imádjon, mutogasson és másfelől ezeket és produkcióikat fogyasztani nemcsak hajlandó, de ezt örömmel és rendszeresen tevo fogyasztókat kitermeljen társadalmunk és ezzel szemben megvesse, elhalgassa a nem közéjük tartozó szeretőket, anyákat? Miért kell egy nőnek exhibicionista kurvának lennie? Avagy miért ezt sugallja a média és miért kell a gyerekeknek is ezzel felnőniük? Ettől mi lesz jobb? Megmondom: semmi, csupán üzlet, hatalmas üzlet és ennek érdekében semmi sem szent, semmi sem számít, mert egy torz értékrendü felnőtt könnyebben manipulálható elvárásaiban és szokásaiban is. Mert még mindig jobb egy nyálcsurgató kukkoló, ki minden alkalmat megragad, hogy fogyasztóvá válljon, mint egy értékrenddel rendelkező, tudatos egyén, ki tudja: a hús mértéktelen élvezete nem vezet sehová (ahogy semmié sem) és a mértéktelen fogyasztás önmagad fogyasztása/feladása is.
Legyetek fél-vegások ás aludjatok inkább TVzés helyett.