Felhoség "rámszabadította" valamilyen barátnojet, aki a hétvégére itt lesz és feltehetoleg untakozni fog. Még most sem értem igazán mi történt vele, hisz anno mint egy anyatigris próbált mindenkit távoltartani tolem... Hmmmm... valamiért kissé bizalmatlan vagyok, de azért elvállaltam a pesztrálást. Azt írja mozirajongó o is, így remélem nem lesz sok gond vele.

Közben a kavarásról kiderült, hogy mégiscsak tolem hallotta és hogy nem mostanában, hanem régebben... rohadt kurva...

Kidobtam 5 kiló szemetet a szekrényem aljából. Confidential papírok voltak, nem lehet csak úgy kukába dobni oket. Most vagy 2 év szemetét daráltam le, a kollégáim nagy szórakozására: /monoton hangon:/ dzzzzzssss... dzzzsssss... dzzzzssssss... /élesen:/ pípípípípípípípí [beragadt a papír] zakat, zakat, zakat [kiszabadítottam]... utána kezdodött elölrol fél órán keresztül. Imádták. Azt hiszem máskor napközben fogom. Még maradt kb. 10 percnyi, mert már nem fért a zsákba. Majd hétfon...

Na. Ilyen nincs. Egyszeruen nem tudom elhinni. Nem, nem, nem, nem, nem, nem. Még a reggel óta sem tudtam megérteni. Hogy vagyok ennyire gyagya, nem is volt arról szó, hogy ezen a héten jön. Jövo hét. Itt visongtam a reggel, mikor megírta emílben a tegnapi megettekabaubaukazúton c. kérdésemre. Kiábrándító vagyok. Röviden.

very nice landscape photos

/tegnap esti/
folytatom a lakotarsaimat. most eppen arra varok, hogy vacsorazhassak, de meg nem lehet... Lkt1 orat tart.
Lkt2. Fura szerzet. Neha jokat lehet beszelgetni vele. Meg bringazni. Ki tudja belolem hajtani a maximumot. Es ez a neha ramjovo ... tuneteket enyhiti, sot eltunteti. Mert erzem: mozgok es nem kell nemevessel ellensulyozni a maskori sokat. Neha csokonyos, ultrakonzervativ. Lkt1 meg a mai napig nem tudta elcipelni egy buzibarba. Transzvesztitashowra. Pedig erdekes. Nem resztvevo kell lenni, hanem voyeur. De nem. Hajthatatlan volt. Sokadszorra is. Nagyon intelligens. De ugyanakkor csokonyos gyerek. Rendetlen. Lkt1 is az, de o olyan noiesen az. Es altalaban jol enyhiti az Lkt2 altal okozott felfordulast is... Neha irigykedek egy kicsit. A nyaron, mikor mar nem volt sulija es csak heti par orat tanitott, kiolvasott vagy 2 konyvespolcnyi konyvet. Napi 0.5-1.5 -et. Merettol fuggoen. Szereti a cicákat.

Nov. 1-én jótékonykodtunk, azazhogy világítottunk a Házsongárdban és olyan sírok kaptak gyertyát, kiket látszólag elfeledtek: nem volt gyertyájuk vagy virágjuk, elhanyagoltnak tuntek. Kós Károly is kapott, de o csak azért mert véletlenül arra tévedtünk. Fura obeliszket találtam. Látszott rajta, hogy régi, de korát nem lehetett megállapítani és nem is tartozott senkihez, bizonyára az érdekessége miatt maradt meg, a sírt újrafelhasználták. Sem név, sem más írás nem volt rajta (már amennyiben ez gyertyafénynél látszik), csak egy farkába harapó kígyó valamilyen jelkép körül, amire nem igazán emlékszem.

Az este újranéztem a képeket és nem is annyira rosszak. Sot, van egy-két nagyon jó is :) A legjobbak az éjjeliek, amiket a konyhaablakból csináltam alátámasztással. Ha lesz egy kis idom, kaptok egyet beloluk...
Száll a pletyka, állítólag mondtam valamit a Joey barátnojérol (amire mellékesen nem emlékszem, hogy valaha is mondtam volna róla), s erre most nagy hiszti lett belole. Persze az a rohadt picsa van a háttérben, aki lakótársuk és egy jólirányzott szemétséggel akar visszaütni a pasiügyeink kiszivárgása miatt. Akkor legyen, tudjátok ti is: a CEUs idoszakában (tavaly) nemhogy nem tudta senki az egyetemrol, hogy neki régen meglévo pasija van (aki mellesleg el is jegyezte -naiv lélek lévén), de nem átallott minenkire rámászni (ha nem is a szó szoros értelmében, de ez -va sa zica- nem tole függött) és "free" libaként viselkedni.

Visszajöttem. Minden olyan más, valahogy túl intenzív volt az a pár nap. Fényes, vakító. Most meg szürke lett minden. Hétköznapi.
Megjöttek a képek. Túl fakóak az emlékékhez képest. És hiányzik a bácsis kép (BTW ma is láttam egy jót, de kevésbé intenzívet).
Fáradt vagyok, kimerült és csak arra tudok gondolni, hogy jön, jön, jön. Holnap. Vagy holnapután. Néha O a csoda, a tökély, máskor meg mindenben kételkedek, ami csodás benne: nincs is ott, csak egy fura álom lopta be magát az emlékeim közé...