Ez jópofa: "Péntek éjjel egykor landolt a gépem Helsinkiben, és rögtön belevetettük magunkat a helyi éjszakába, egy rockdiszkóban tanulmányozhattam a finnek ivási és csajozási szokásait. Az ivásban mértéktelenek, és csajozni is csak akkor mernek, ha mar csontrészegek. A csajozás abból áll, hogy odaülnek a kiválasztott lány mellé, és szomorúan nézik, reménykedve, hogy a célszemély hazaviszi õket." (neverminder)

Két óra küzdés után megszületett a már beigért Ce si cine ne inerveaza oldal. Itt --->

eF szerint anarchista vagyok és könyvet kellene írnom arról a sajátos világképrol, amit néha prezentálok, mikor felhúzott és beszédes vagyok egyszerre.
Az agyamra megy, mert tudom, hogy a managertanfolyamokon megszerzett felszínlélektani tudásával ilyenkor [mikor vitázok vele] a gondolataimat akarja befolyásolni, és nem könnyü felfedezni mikor csinálja.
Szörnyü dolog a "lepkeelmélet" ("they are like butterflyes: once tuched, they will never fly again"). eF is így van, egyszer (valszínüleg az elso tanfolyamon) ráérzett az ízére és mostmár nem tud szabadulni tole, mindig így jár az agya... Egyik ilyen dolog, amiért mindig rosszul érzem magam az a Culianu [nem a belinkelt] esete kapcsán jutott tudomásomra, ki azért élt túl egy fiatalkori öngyilkossági kísérletet, mert nem tudta: vére megalvad, ha nem tartja felvágott karját langyos (folyó)vízbe. Ezt én sem tudtam addig és kis butterflyként érezem/éreztem magam...

A második, az már velos kis darab volt, és ezért is írok kevesebbet róla, hisz Bunuelrol mit is lehetne mondani? Oly sokat és mégis keveset. Utálok ódákat zengedezni, ezért abbahagyom. A Burzsoázia diszkrét bája volt musoron az Örökmozgóban, az álombéli álmokról, a nagygazdagokról és Freudról, akit meg is említenek benne, nem véletlenül, mintegy kulcsot adva az álmokhoz illetve álmodóikhoz.
Most ennyire futotta, talán majd máskor még.

Az elso, az felejtheto, de megiscsak szórakoztató darab, a Kiss Kiss (Bang Bang): öregedo bérgyilkos kiszállna a buliból nyugisabb munkába, amit a "munkaadó" nem tolerál, a prezentált fiatal helyettes ellenére sem, akinek elso feladata az elod néhaivá tétele. Közben emberünk szárazdajkaságra adja fejét, mukereskedo jobb sorsra érdemes huszonéves fiacskáját pesztrálni hivatott, ami a szüloi tiltlás ellenére a való élet be- és megmutatásába fordul át, közben az utód halálosztás helyett orangyalkodik és elcsattan pár poén /igazi angol humor/, valamint szerelmi szál is szövodni kezd, illetve újra. Sajna sok elvarratlan szál is van, pl. sohasem tudjuk meg, hová is lett az igézo bérgyilkoslány, aki annyira bukott az ifjoncra, vagy olyan zavaró jelenetek, mikor hosszú lövöldözések után sehol egy rendor meg sehol egy kellemetlen kérdéseket föltevo nyomozó [ez talán kukacoskodás]. Végso soron kellemes kikapcsolódási lehetoség, a Cirko-Gejzír kemény székei ellenére.

Második napja készülök beszámolni a hétvégérol, de még mindig nem értem el odáig. Anettka is jelölteti magát az MTV elnökének, avagy az igénytelenség végre megmutatja valódi arcát a magyar médiavilágban.

Már nem vagyok annyira büszke az ötletemre, mint pénteken (a fotózásosra), mert egész hétvégén ott korzózott a plebsz a rakpartokon, foleg a budain.